Giovanni Battista Piranesi a kora barokk különleges alkotóművész "Varie Vedute di Roma Antica e Moderna" című kiállítása.
Az itáliai rajzművész, rézmetsző, építész, tervező, régész, rekonstruktőr Giovanni Battista Piranesi műveiből nyílt kiállítás csütörtökön a Paksi Képtárban. A tárlatot megnyitotta Dr. Kőnig Frigyes festőművész a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.
Stróbl Alajos jóvoltából a Magyar Képzőművészeti Egyetem őrzi hazánk legteljesebb Piranesi gyűjteményét, és egy ebből származó válogatás került a képtárba kiállításra.

A Paksi Képtár tárlatát június 6-ig láthatja a közönség. A kiállításon Piranesiről közreadott ismertetőben a következőket olvashatjuk:

PIRANESI

Giovanni Battista, más néven: Giambattista Piranesi (Moglio, 1720. október 4. - Róma, 1778. november 9.), itáliai rajzművész, rézmetsző, építész; művészetelmélettel is foglalkozott. Az ókori Róma és környéke épületeit ábrázoló nagyméretű rajzaival öregbítette Róma hírnevét, ösztönözte a klasszikus korszak régészeti kutatását és a klasszicista stílusirányzat kialakulását.
Piranesi egy kőfaragó mester fiaként született Moglióban, Mestre, illetve Velence mellett. Angelo bátyja tanította meg latinra és az antik irodalom alapjaira. Építészeti képzését a „Magistrato delle Acque"- nél édesanyjának egyik fivérénél, Matteo Lucchesinél kezdte, aki a velencei lagúnák szabályozásán tevékenykedő mélyépítő mérnök volt, majd nagybátyja szakmai nyomdokain haladva tanulmányait Giovanni Scalfarotto-nál és egy metszőnél, Carlo Zucchi mellett folytatta. További ismereteit egy színpadi festőtől kapta, aki megismertette vele a színpadi dekorációs lehetőségeket és technikát. Ez lehetőséget nyújtott számára ahhoz, hogy elmélyedjen az illuzionista- és perspektíva művészet elméleti kérdéseiben. Ezidőben hosszasan tartózkodott Velencében is, ahol különösen Giovanni Antonio Canal (Canaletto) volt rá hatással.
1740-ben, 20 évesen Rómába ment Marco Foscarinivel, a XIV. Benedek pápa udvarában tartózkodó velencei követtel, hogy rajzolóként dolgozzon mellette. Lakást vett ki a Palazzo Veneziában, s újra kezdett foglalkozni a római építőművészettel. Igen hamar rájött arra, hogy a korabeli római építészek igen felületesek. Nagy lehetőséget kínált viszont számára a festészet területe, különösen az akkori időkben meginduló Róma-turizmus (zarándoklás) jóvoltából. Rómába érkezése után egy évvel stúdiumot vett Giuseppe Vasi veduta-rajzolótól, aki a rézkarcolás (árnyékozás) technikájával ismertette meg. Vasi oktatását igen gyorsan elsajátította, elhagyta és ezzel befejezte a Vasi műhelyben folyó tevékenységét is.
1743-ban Nápolyba utazva megtekintette a Pompejiben és Herculaneumban folyó ásatásokat. Ezzel nagyjából egyidőben, ugyancsak 1743-ban, megnyitotta első műhelyét is, „Prima parte di Architettura e Prospettive" néven. Olyan városképeket készített, amelyeken a mélykarcolás és árnyékozás technikáinak ötvözésén kísérletezett. Munkáit Nicola Giobbe velencei építési vállalkozónak ajánlotta, aki annak idején Rómába érkezésekor támogatója volt. Majd ismét Velencébe ment, s 1743-tól 1747-ig főleg ott is tartózkodott, ekkor Giovanni Battista Tiepolonál is dolgozott.
Aztán visszatért Rómába, elkezdte sikeres grafikai sorozatainak készítését és kiadását („Carceri" - Börtönök, 1745). A francia Akadémia ösztöndíjasaival közösen dolgozott egy Rómáról készülő kis emléklap sorozaton, amely 1745-ben mint „Varie Vedute di Roma Antica e Moderna" címmel jelent meg: 137 rézkarc az antik és a korabeli Rómáról, majd ez "Le Antichitá Romane (Római régiségek címmel, 1756-ban). 1756-ban Piranesi az antik Róma számos antik és korabeli építményét kutatta és felmérte. Erre alapozva következett a római ókort bemutató, négy kötetes „Anticitá romane" című művének szerkesztése és megjelentetése.
Rómában, a Via Corson nyitott üzletet. 1748 és 1774 között készítette el a „Vedute di Roma" című, Róma barokk és antik építészeti emlékekről szóló újabb sorozatát, amelyen - főleg a kemény napfénytől való megvilágításnak köszönhetően - sajátosan monumentális grafikai irányzatot fejlesztett ki. (Ezek közt a veduták közt capriccio-modorban (a veduta egy válfaja) készített képkompozíciók is találhatók).
Piranesi támogatója volt XIV. Benedek pápa és egy angol arisztokrata, James Caulfield, Charlemont őrgrófja is. 1757-ben tiszteletbeli tagjává választotta a londoni „Society of Antiquaries", 1761-ben pedig a római „Accademia di San Luca" tagjai sorába került. Még ugyanebben az évben egy újabb, különleges nyomdával ellátott műtermet létesített. Egy „Catalogo delle Opere" című kiadványában mutatta be a rézkarc és árnyékolás egyesített nyomdatechnikai lehetőségeit és eredményeit.
1761-ben kiadott „Magnificenza ed Architettura de' Romani" (A rómaiak nagyszerűsége és építészete) című munkájában szenvedélyesen síkra szállt a római művészet etruszk (és nem görög) eredete mellett.
XIII. Kelemen pápa 1763-ban felkérte, hogy tervajánlatot készítsen a San Giovanni in Laterano kórusának átépítéséhez. Ez a munkája tervezés közben leállt, a terv nem valósult meg. Piranesi a következő évben Battista Rezzonico kardinális részére készítette el a Santa Maria del Priorato ajánlati tervét. Építészi munkásságának része továbbá még a Castel Gandolfoi pápai palota felújítása, a római Santa Maria del Priorato templom és a Piazza dé Cavalieri megtervezése (1764-69) is. 1767-ben a pápa lovaggá ütötte.
Piranesi 1778-ban Rómában, hosszas betegség után halt meg. Hamvait a Santa Maria del Priorato-ban helyezték el.

Piranesi életműve

Piranesi munkájának jelentősége és napjainkig tartó ismertsége mindenekelőtt az 1745-1750 közt készített „Carceri" (Börtönök) című tizenhat kartonból álló sorozatának köszönhető.
A nyomatokon ábrázolt „Bastille rémei" felelevenednek és ismét megjelennek még a 20. században is, hatást gyakorolva a kor filmarchitektúráiban.
A színpadképszerűen kidolgozott építészeti fantáziaképeinek hatása, a bennük jelenlevő illuzionista, illetve artisztikus hatások stíluskorszakokat átugorva még a romantikában is érezhetők (tán itt-ott az art nuovo-ban is). Az 1745-1750 közt készített „Carceri" (Börtönök) című sorozatának sikere a sorozat szociális témafelvetése, remek ábrázolástechnikája és az ebben jelentkező rajzi újításainak együttesen köszönhető.
Még napjainkban is megdöbbentő, lehangoló hatást keltenek és jellemző korrajzot képviselnek a római antikvitás korabeli elhanyagoltságát bemutató vedutái, kiváltképpen a Forum Romanum, a császárfórumok és sok-sok antik épület illetve ezek környezete tekintetében. Arról a korszellemről számol be, amely újabb és újabb gyönyörű műalkotások születése mellett teljesen érzéketlen volt az ősi múlt művészi-történelmi hagyatékával szemben.
Művészet (építészet-) történeti szempontból kiemelt jelentőséggel bír a korabeli Róma építészetében aktuális témát jelentő négy főszékesegyház (San Paolo fuori le mura, a lateráni egyházi épületegyüttesben levő San Giovanni in Laterano, Santa Maria Maggiore és a Santa Maria degli Angeli) architektúrájának látványszerű át- illetve újrafogalmazása. Mint több, ezekről készített metszete bizonyítja, ezek az épületek nemcsak grafikusként, de művészet-elemzőként is foglalkoztatták. Ennek kapcsán Piranesinek köszönhető például, hogy a S. Paolo fuori le mura esetében a tűzvész előtti állapotáról megbízható információval rendelkezünk.
A saját korában még befejezetlen városépítészeti állapotában mutatja be a lateráni székesegyházat és környékét. A lateráni főszékesegyház architektúrája - a kórusára szóló pápai megbízás kapcsán - egyébként is érdekelhette. Ugyanígy, alakulófélben jelenik meg művei közt a Kapitólium-tér (Pza di Campidoglio) mindennapi rendetlenségében.
Szemléletesen tárul a mai érdeklődő elé a Sta Maria Maggiore székesegyház az új, barokk homlokzatarchitektúrájával (két nagy homlokzatával) és az épület bővítésével jelentkező külső térépítészeti gondolatkörével, ismétlődő grafikus megfogalmazásában.
Nyilvánvaló, hogy a főszékesegyházakat ábrázoló vedutái nemcsak művészi/építészi érdeklődéséből fakadhattak, de a kor idegenforgalma (római zarándoklatok) is ezekhez a létesítményekhez vonzották, tulajdonképpen az „emlékkép/emléklap"-gyártás és forgalmazás gazdasági szempontjából is.
Mint kiadó, értelemszerűen kereste és ábrázolta ezeket. Csodálatos, nyüzsgő városi elevenséget tárnak elénk az egyes terekről készült rajzai (Fontana di Trevi és környezete, Piazza Navona).
Külön szerencse számunkra, hogy ezek közt teret kapott a - sajnos, még napjainkban is kevéssé propagált - Diokletianus-thermában - Michelangelo által - kialakított Sta Maria degli Angeli főszékesegyház belsőjének ábrázolása is.
Mindmáig nyomot hagynak egyéni jelleggel átfűtött vedutái, amelyek technikája sajátosan egyedülálló, monumentalitása pedig kiemelkedő. A saját korában a nyomdatechnika lehetőségeivel élve, azt kihasználva nemcsak felfedezője, de propagálója és terjesztője is lett az antik művészetnek (főleg az építészetnek), nevéhez kötődik az antik művészeti ismeretek egész Európára, - áttételesen távolabbra - történő szétsugárzása.
Nagyon sok és terjedelmes dokumentációt hagyott hátra római és Róma környéki, corai és paestumi antik építményekről és használati eszközökről, amelyeket a művészek Európa szerte példaanyagként tartanak számon. (Ezeket történelmi beszámolóknak és művészeti mintaképeknek tekintik). Páratlanul pontos rajza, a nagyszabású, romantikus épületek egyéni jellege és a művész mesterségbeli tudása grafikáit a nyugati rajzművészet nagy alkotásai közé sorolják.

Webszemle:
- Giovanni Battista Piranesi alkotásai - ok.hu - ....

Piranesi


Piranesi


self-portrait-Giovanni-Battista-Piranesi

Képriport:
Nézze meg a megnyítón készült fényképeket - 2010.04.08. ....