Paksi Polgár 10. számából
Ismét benépesült a Duna-korzó

Az elmúlt szombaton sokak jöttek a hangulatos gesztenyesorra, a sétányra, amely a Paksi Duna-partért Közalapítvány korábbi években végzett munkájának köszönhetően a város egyik leghangulatosabb színfoltja lett. A hagyományos Duna-parti nyár rendezvénysorozatát május 5-én nyitották, a közalapítvány és a Paksi Közművelődési Kht. rendezésében.

Mi mással is indulhatott volna a program, mint a halászléfőző versengéssel. Négy mázsa halat vételeztek a családok, negyvennégy bográcsban rotyogott a lé.
A gesztenyesor végén tábori ágyakkal, székekkel és asztalokkal felszerelt baráti társaság szorgoskodik a bogrács körül. Valamennyien lesik a főzőalkalmatosság tartalmát, vajon hogy sikerült a heti menü? Lóczi János, Balázs István, Vörös Tivadar és Bárdos Sándor, a négy családfő megosztja egymás közt a feladatokat. Ki a halat tisztítja, ki a tésztát gyúrja, ki pedig a diót darálja, hogy a gyerekek a halászlé után diós tésztát tudjanak nassolni, míg a hölgyek inkább a napon múlatják az időt.
Itt van persze a halászlé egyik "atyamestere", Balogh István, a kömlődi csárda egykori főnöke is, vejével együtt bűvölik a bográcsot. Pista bácsi a zsűrizés ideje alatt körbelátogatja a többieket, talán a kínálások hatása, talán a várakozás izgalma látszik rajta, mindenesetre a tőle megszokott jókedvvel mondja el, semmi pénzért nem maradna távol az efféle rendezvényekről.
Déli harangszóra 24 "csapatfőnök" vette a bátorságot, hogy a zsűri elé tálalja alkotását. Miközben a bírálók az értékelésen ügyködtek, útjára indult a Charon Bt. sétahajója, fedélzetén gyermekekkel és Bagdy László alpolgármesterrel, hiszen az idén neki jutott a megtiszteltetés, hogy megkoszorúzhatta a folyam vizét, emlékezve tragédiákra és kérve jóindulatát a jövőre nézve.
Az ebéddel mindenki elégedett, éppúgy, mint az idei szezonnyitó műsorválasztékával. A családok még egyetlen egy alkalmat sem hagytak ki, ők azok, akik minden évben mindig "kitelepülnek" és csak is akkor térnek haza, ha már egyetlen lélek sincs a sétányon. Vass József kisunokájával a karján várja, hogy vattacukorhoz jussanak. A sor lassan araszol előre, de a csöppség türelemmel várja, hogy a kezébe kerüljön a finomság. Vaníliás, szedres, málnás - választék akad bőven, ám a pici csak szín alapján tud dönteni, és a rózsaszínűre mutat. A cukorból a papának is jut bőven, és néhány perc alatt mindkettőjük keze ragad az édességtől. A férfi és a kicsi is kitűnően érzik magukat, annak ellenére, hogy a család többi tagja a sok elfoglaltság miatt nem jutott ki a Duna-korzóra. Az unoka azonban ebből mit sem vehet észre, neki mindenképp itt a helye - mondja a nagyszülő -, mert kinek kell szórakozni, ha nem a fiataloknak?
A vízi színpadon kora délután indul a műsor, késő estig sorjáztak amatőrök és profik, szórakoztatva a közönséget. A legjobb, hogy nem kell fegyelmezetten végigülni, szabad a séta, egy-egy sörre, üdítőre.
Benkőné Gazdag Éva és barátai szintén egy kislány társaságában érkeznek. Kissé sietősen lépkednek az öreg fák alatt, és közben azt figyelik hová ülhetnének, hogy a divatbemutatóból a legtöbbet lássák. A barátok élcelődnek: Éva nélkül meg sem tartanák a Duna-parti rendezvényeket. Még nem múlt el egyetlen műsor sem a fiatalasszony nélkül. Éva azonban sosem jön egyedül, mindig magával hozza keresztgyermekeit. Szerinte nincs jobb ötlet a városban a Duna-parti rendezvényeknél, hiszen az egész heti fáradságos munka után jól jön a szórakozás, arról már nem is szólva, hogy a kedvenceket ingyen láthatják a város lakói.

zgl-jászy

A huszonnégy zsűrizett halászlé közül hét kiváló minősítést kapott: Bálint József, Várszegi László, Tumpek István, Farkasdi Sándor, Gyutai Attila, Gyuricza Zoltán és Herczeg József. Kilenc érdemelte ki a jó minősítést, Cseh László, dr. Orova Tibor, Korbely László, Hauzer Lajos, Balogh István, Blatt László, Kóti Lajos, Jantyik István és Pintér István.