Bevezetés

A katolikus egyházi épületek egyik leggyakoribb elterjedési formái - a templomok mellett - a kápolnák különféle típusai. A kápolna voltaképpen kisebb katolikus templom, illetve egy templomnak vagy más épületnek istentisztelet céljára szolgáló, oltárral ellátott külön helyisége.
A kápolna /capella/ elnevezés a latin "cappa", azaz "köpeny" szóból származik. A kifejezés arra utal, hogy az első ilyen nevű épületet, a Galliát keresztény hitre térítő tours-i Szent Márton köpenyének őrzésére emelték az őt tisztelő frank királyok. A fiatal katonaként kereszténnyé lett Márton legendája elmeséli, mint osztotta meg köpenyét egy didergő koldussal.
Létezik kisebb filiális templom, speciális vallási funkcióhoz, kultuszhoz kapcsolódó. Ilyenek például a keresztelőkápolnák, a kálváriák, a temetőhelyi és búcsúhelyi kápolnák és az ereklyeházak. Vannak emellett testületi vagy - különleges egyházi privilégium alapján - a magánáhítat célját szolgáló, esetleg rezidenciához kapcsolódó vár-, palota-, kastély- és házi kápolnák.
A paksi hívők fogadalmi ünnepeit a XIX. században nagy ünnepélyességgel és sok résztvevővel tartották, a kialakult szokás szerint Nepomuki Szt. János, Szt. Fábián, Szt. Flórián, Szt. Sebestyén, Szt. Rókus és Szt. Vendel napján. Az 1700-as évek elején a paksi templom igen rossz és elhanyagolt állapotban volt. Ennek ellenére az a néhány jómódú katolikus hívő, aki viszonylag tehetős volt, nem a templomépítést támogatta, hanem önköltségen kisebb kápolnát emeltetett a város valamely részén.
A XVIII. században magánkezdeményezésből épült meg három kápolna is. Egyet Paks északi részén, ez a Rókus-kápolna; egyet a város déli végében, ez a Vendel-kápolna; egy harmadikat pedig az Öreghegyi - temetőben /Öregtemetői-kápolna/ építettek. Az Újtemetői és a Kálvária temetőkápolnákat, illetve az Orvoskúti kápolnát már a XIX. században emelték.

Klikkeljen a fenti kis képekre is!