Szent
Rókus /Roch, Roque/, a hitvalló valószínűleg 1345 táján született Montpellier-ben.
Atyja, aki gazdag kereskedőként a város ura volt és anyja a szép, nemes származású
és jámbor Libera sokáig imádkoztak gyermekért és végül angyali hang tudatta
az anyával, hogy áldott állapotban van. Rókus tizenöt éves korára elárvult,
de értelmes és mélyen vallásos ifjúvá serdült és még emlékezett a néhai apa
utolsó intelmeire, hogy gyámolítsa az özvegyeket és az árvákat, gondoskodjék
a betegekről és a szegényekről. Az alig húszéves fiú ebben a szellemben apja
vagyonából szegény lányokat adott férjhez és vigasztalta a betegeket. Rómába menet útközben ápolta a pestisjárvány áldozatait Piacenzában, akik közül több súlyos beteget kézrátétellel gyógyított meg. Miután több más városban gyógyított meg betegeket visszatért Piacenzában, ahol ismét pestises betegeket gyógyított, majd maga is megkapta a halálos kórt. Ekkor egy környékbeli erdőbe ment és egy kis kunyhóban várta a halált. Egy Gotthárd nevű gazdag birtokos kutyája fedezte fel az éhező beteget, akit a derék jószág az ura asztaláról elcsent kenyerekkel táplált.
Egy idő után Gotthárd rájött, hogy kutyája etet valakit, maga vette gondjaiba Rókust. Az erdei kunyhóban ő is beteg lett és Rókus rávette, hogy gyűjtsön pénzt és élelmet a pestisben szenvedőknek. Rókus, pedig visszatért Piacenzába és betegeket gyógyított, majd évek múlva haza tért Montpellierbe, de a rongyos ember nagybátyja nem ismerte fel és tömlöcbe vetette, ahol öt év múlva 1376 körül a szent életű zarándok meghalt.
Hazánkban több helyen is található Szent Rókus kápolna amelyek az egykori pestisjárványokra emlékeztetnek. Ünnepét augusztus 16-án tartják, ő a fertőző betegségben szenvedők, az orvosok és a sebészek védőszentje, de a börtönben sínylődőknek is ő a patrónusa.
Szent Sebestyén /Sebastianus/ vértanú a galliai Narbo városában született, a Tizennégy Segítő Szent közé sorolják. Vallásos ifjú volt, aki sokakat gyógyított meg többek közt némaságból, köszvényből, pestisből és vértanúkat erősített meg /Marcus és Marcellianus/. Sebestyén azért szeretett volna belépni a hadseregbe, hogy gondoskodjék a keresztény hitvallókról és mártírokról.
Amikor a keresztényüldöző Diocletianus császár hallott gyógyításairól, érte küldetett és nem tudván, hogy keresztény lenne, kinevezte a pretoriánus gárda centúriójává. Sebestyén a testőrség tisztjeként is folytatta a térítéseit, majd amikor Diocletianus megtudta, hogy testőrtisztje áruló, a tiltott vallás híve lenyilaztatta.
Sebestyént egy karóhoz kötözték, majd nyilakkal átlőtték a testét /a művészetben általában ezt a jelenetet ábrázolják/ és halottnak vélve otthagyták. A sok seb ellenére egy Iréné nevű keresztény asszony ápolásának köszönhetően felgyógyult. Újból Diocletianus elébe járult és megrótta a keresztények üldözéséért. A dühre lobbant császár ekkor parancsot adott, hogy Sebestyént bunkókkal verjék agyon, és tetemét vessék a szennycsatornába /Cloáca Maxima/. 288-ban szenvedett vértanúságot, ünnepe pedig január 20-án van. Ő az egyház védője, az íjászok, a lövészek, a katonák, a puskaművesek, halottvivők stb. védőszentje, de fohászkodtak hozzá a járványok főként a pestis ellen.
A kápolnáról
A
Szent Rókus - és Szent Sebestyén tiszteletére szentelt paksi római katolikus
kápolna Paks egyik legrégibb egyházi épülete. A Duna partján magasodó dombok
között húzódó völgy végében épült kápolna szépen illeszkedik a tájba. Jelentőségét
az is emeli, hogy a Kömlőd irányába vezető országút mellett építették a 18.
század második felében, amely szemben a mostani 6-os úttal, még a Sánc - hegyen
vezetett keresztül. 
Paks
talán egyetlen igazán barokkos épülete, mert csak kismértékben bontották meg
a műemlék egységes barokk stílusát klasszicista részletekkel. A bejárati ajtót
különösen szép barokk vasalás díszíti. A kisebb templomnak is beillő épület
7 méter hosszú, 5 méter széles és magas, illetve a 10 méter magas torony alaprajza
2×2 méter. Egyterű és egytornyú barokk épület, de klasszicista elemek is fellelhetők
rajta. 1781-ben egy jómódú paksi jobbágy, Pummerschein Dávid építtette részben
nyers téglákból. A cseréppel fedett tető mellett, a torony fazsindelyes volt,
melyben két kisebb harang kapott helyet. 
A
kápolna építészeti leírása Börtsök László elemzése szerint: "Egyszerű lábazata
és egytagú főpárkánya van. A bejárati homlokzaton a falsíkon süllyesztett tükrök,
a főpárkány fölött barokk oromzat, falsíkban álló négyzetalaprajzú toronnyal.
A tornyot övpárkány, kéttagú főpárkány és félköríves záródású ablakok díszítik.
A sisak alacsony. Belül lapos csehsüveg boltozat. Az apszis félkörös, negyed
gömbbel fedve. Oldalt 1-1, a szentélyben 2 félkörös ablakkal. A falfestés copf,
a kupolán kék égben lebegő tiarás szent, kezében szőlőfürttel, a háttérben paksi
táj. A csegelyeken négy evangélista. A fehér arany oltár empire, alatta sírbolt".
A kupolában található freskón a kék égben lebegő, felhőn ülő és kezében szőlőt
tartó szent, valószínűleg Orbán pápa, a szőlőskertek védelmezője. A kép érdekessége,
hogy alatta jellegzetes paksi táj terül el: a kápolna környéki dombokon megművelt
szőlőskertek présházzal. A paksi hívek népszerűen és egyszerűen csak Rókus kápolnának hívják az épületet, amely a XIX. században családi kriptaként is szolgált. Ez ugyanis még a 18. században a Vigyázó családhoz került és 1830-ban átalakították a Cseh - Vigyázó család temetkezési helyévé. A kápolna kőlapos padozatán középen egy 1 m × 80 cm-es márványtábla mutatja a kripta helyét, rajta a Vigyázó család címere és felirat: "Tekintetes özvegy Vigyázó Ignátzné született Csuzy Jozefa asszonyság családjának sírboltja." A kápolna előtt még ma is az 1854-ből való provinciális feszület csodálható meg, amit az egykori paksi városbíró, Fughsz Mihály állíttatott.
Az
1800-as években a Rókus kápolnában évente több alkalommal is tartottak szentmisét.
Ezeket rendszerint a keresztjáró napok második napján, valamint a kápolna fogadalmi
ünnepén Szent Rókus /augusztus 16./, Szent Fábián pápa és vértanú /január 20./
és Szent Sebestyén /január 20./ ünnepén végezték. A misékhez szükséges kegyszereket
és kegytárgyakat minden alkalommal a plébánia - templomból vitték át. A kápolnát
a késobbiekben a Vigyázó család a katolikus egyháznak adományozta. Jelenleg egyetlen berendezése egy klasszicista oltár. Az 1970-es évek végén a bádogtetőt alumínium tetőre cserélték, és a freskókat érintő belső munkálatok is folytak. A beázások tönkretették a tető faszerkezetét és a torony ácsszerkezetét, amelynek a javítása elmaradt. A kápolna épületén 1998-ban végeztek kisebb felújítási munkálatokat a homlokzaton és akkor derült ki, hogy komoly javításokra van szükség.
Így 1999. júniusában újra állványok vették körül az épületet. A felújítási munkálatok során az építkezés vezetője Várszegi László volt. A munkálatokhoz szükséges faanyagot a Plébánia Hivatal vásárolta. A felújítás során kijavították a tetőt és a párkányokat, a kápolna alumínium tetejét rézre cserélték. A bádogos munkát Priskin Antal rézműves végezte, akinek szaktudását a sevillai világkiállítás, Makóvecz Imre tervezte épületek és több paksi templom is, jól mutatja. A külső munkálatokat a belső tér /freskók, padlózat/ rekonstrukciója követte.
A kápolnában minden évben továbbra is megtartják Szent Rókus napján /augusztus 16./ az ünnepet és a városba látogató turisták már nem egy romos állapotban lévő, elhanyagolt épületet, hanem újra a régi fényében tündöklő kápolnát látják majd.
