A kápolnák történetéhez

Paks városa két jelentős kereskedelmi útvonal, nevezetesen a Duna és a már rómaiak is használta országút találkozásánál épült fel. Ma is álló építészeti emlékei a XVIII. - XIX. században épültek. Az ezt megelőző korokban épült építményeket a háború rombolásai, a Duna árvizei és a községet gyakran sújtó tűzvészek megsemmisítették. Paksra a hosszú török elnyomatás után a katolikus vallás újjászervezőiként a Szent Ferenc-rend tagjai érkeztek. Letelepedésüket két okmány is megerősíti: "Ezek egyike 1752. évi szeptember 20-án kelt és benne Rudnyánszky József (...) beleegyezik, hogy a ferencesek Pakson házat és evvel kapcsolatban kápolnát építsenek. A másik okmányban, mely 1759 március hó 25-éről van keltezve, Klimó György pécsi püspök a maga részéről megengedi a már tényleg elkészült kápolna beszentelését".

Paks katolikus templomáról 1418-ban hallunk hírt először. Egy 1729. évi jegyzőkönyv leírja, hogy a templom: fazsindellyel fedett, kívül - belül meszelve van, öt ablaka van, egyetlen berendezése egy oltár, és a vályogfalú sekrestye bedőléssel fenyeget. A templom 1776-os elődjét 1901-ben bontották le és Streicher József plébános építtette fel közadakozásból, alig fél év alatt a mostani neoromán stílusú templomot.

A város lakosságának számarányát vizsgálva látjuk, hogy ez 1722-ben ez összesen 862 lélek volt. Ebből vallásukat tekintve 700 a katolikus, 150 a református és 12 az evangélikus hitvallású /ekkor zsidók még nincsenek említve/. A népszaporulat és a sorozatos betelepítéseknek köszönhetően a népesség száma fokozatosan emelkedik és a XIX. század elején már eléri a 6083-at.

A szentek kultusza, az egyházi hagyományok mindig nagy szerepet játszottak a keresztény ember életében. A körmenetek, keresztjáró napok, fogadalmi ünnepek és a búcsúk meghatározóak voltak a paksi hívek életében is. A búcsújárás egyfajta zarándoklás kegyképekhez, különböző csodatévő helyekre, de ünnepélyes körmenetet is jelent. A búcsú egy templom, kápolna vagy egy egyházközösség védőszentjének ünnepnapja, vagy magának az épület felszentelésének emlékünnepe. Magyarországon a nép körében máig a legelterjedtebb zarándoklási forma a búcsújárás /pl. a győri kegyképhez, Márianosztrára stb./.

A XIX. században már a paksi hívek is eljutottak hazánk távolabbi búcsújáróhelyeire. A közelebbi Máriagyüdre minden évben elzarándokoltak, 1883-tól Kalocsára is. Emellett évente rendszeresen tartottak búcsút Pakson is. A paksi templombúcsút a XIX. században mindig a "Szent Kereszt Megtalálása" napját, azaz szeptember 14-ét követő vasárnapon tartották. A nagy pompával megtartott három szentmise mellett a búcsúnap délelőttjén minden kápolnában is miséztek. Az áldozócsütörtök előtti három napot az egyház különös imádságnak szentelte.

Az ájtatosság eredete még a VI. századba nyúlik vissza, azt ugyanis Szent Mamertus püspök rendelte el Vienne városában. Az egyház ennek emlékére három napon át tartó bűnbánatot hirdet. A keresztjáró napok alkalmával Pakson is körmenetet indítottak a kápolnákhoz. A kápolnákban a hívek áldást kértek Istentől a föld gyümölcseire és elmondták a mindenszentek litániáját. Ezeket a keresztjáró napokat a XIX. században még a régi rend szerint tartották. A három nap közül az elsőn és a harmadikon a Szent Vendel kápolnában, a második napon pedig a Szent Rókus- és Szent Sebestyén kápolnában tartották a körmenetet.

1952-ben a pécsi püspök úgy határozott, hogy a keresztjáró napok szertartásait ezután a templomokban kell megtartani és reggel nyolc óráig be kell fejezni. Alig húsz évvel később újabb reformok születtek ebben a kérdésben. A Magyar Püspöki Kar 1971. június 16-i konfe-renciáján a liturgikus előírások alapján úgy rendelkezett, hogy az áldozócsütörtök ünnepét megelőző keresztjáró napok helyett, ezután évközben négy napra elosztva kell a könyörgő és hálaadó napokat megtartani, méghozzá az emberiség sajátos szükségleteinek, legfontosabb szándékainak megfelelően és Isten jótéteményeinek megköszönésére. Így a Magyar Püspöki Kar hivatalosan négy könyörgő napot ír elő. Mégpedig: január elsején a békéért könyörgünk, hamvazószerda előtti vasárnap /farsangvasárnap/ a világ éhezőiért imádkozunk, április utolsó vasárnapján búzaszentelő szertartást végzünk és augusztus utolsó vasárnapján, pedig hálát adunk Istennek a termésért.

Ezzel a rendelettel az eddig rendszeresen, nagyszámú hívő résztvevővel megtartott keresztjáró napok és fogadalmi ünnepek, valamint a kápolnákhoz vezetett körmenetek és a kápolnákban tartott istentiszteletek végleg megszűntek Pakson.