A sásfélék vagy palkafélék (CYPERACEAE) az egyszikűek osztályának az egyik, kb. 3700 fajt magában foglaló családja. A legelők, ill. kaszálók mezőgazdasági hasznosíthatóságának szempontjából a sásokat - ellentétben a pázsitfüvekkel - "savanyúfüveknek" is szokták nevezni.
A gyapjúsás nemzetségnek hazánkban ma már csak 3 faja, az itt tárgyalt, a széleslevelű (E. latifolium) és a hüvelyes gyapjúsás (E. vaginatum) él. A karcsú gyapjúsás (E. gracile) - egyetlen ismert hazai termőhelyéről - mára valószínűleg kihalt. A gyapjúsások jellegzetesen az üde, mohás láprétek növényei; hazánkban mindegyik fajuk védett!
A keskenylevelű gyapjúsás lazán gyepes, 30-60 cm magas évelő. Szára hengeres, levelei szálasak, 2-5 mm szélesek. A felső levelek hüvelye rendszerint felfújt. Virágai 3-5 füzérkébe rendezettek, melyeknek hosszú és sima kocsányuk van. Virágzáskor (április táján) a növények szinte észrevehetetlenek, egyszerű külsejükkel a környezetükbe tejesen beleolvadnak. Ezzel ellentétben nyár elején, terméséréskor, a terméseken fejlődő, hófehér, vattaszerű szőrcsomóknak köszönhetően már messziről felhívják magukra a figyelmet. Valaha sebkötözésre (a gyapot helyettesítésére) is használták.
Cirkumpoláris elterjedésű faj. Láp- és mocsárréteken, magassás-társulásokban, átmeneti lápokon, tőzegmoha- és fűzlápokban ma még az ország számos pontján rátalálhatunk, de termőhelyei sokfelé erősen veszélyeztetettek.
Megyénkben ritka; mindössze 4-5 állománya ismert. Városhatárunkból, a Csámpa-patak mellől, BOROS ADÁM jelzi, 1944-ből. Innen mára valószínűleg kipusztult, ugyanakkor előkerül az Ürge-mező buckaközi mélyedéseiből.