Valóban kis termetű, mindössze 8-12 cm magas nőszirmunk, mely egyike legszebb tavaszi vadvirágainknak.
Jeles növénycsaládja, az IRIDACEAE (nősziromfélék)-ahová még a közkedvelt, virágoskertekből jól ismert sáfrányok és kardvirágok is tartoznak - nevét e nemzetségről kapta. Az lris (írisz) görög eredetű szó, jelentése szivárvány. Ez különösen találó az apró nősziromra, hiszen virágai valóban a szivárvány csaknem minden színében pompáznak. Leggyakrabban sötét, lilás vagy kékes egyedeivel, ill. telepeivel találkozhatunk, de a nagyobb állományokban gyakori a sárga, előfordul a fehér, a világoskék, a vöröslő és a barnás virágszín, valamint ritkábban ezek bizarr kombinációja is.
E faj - hazai, szintén védett rokonainak felével egyetemben ún. "szakállas" nőszirom, mivel a külső lepellevelek felszínén elálló, szőrszerű képletekből összetevődő sávot láthatunk. Szürkészöld, 1-2 cm széles, kard alakú leveleiről egész évben felismerhetjük, de a legfeltűnőbb áprilisban, amikor színpompás virágaival már messziről felhívja magára a figyelmet.
Kedveli a délies kitettségű, nyílt, száraz gyepeket; így egyaránt találkozhatunk vele hegyvidékeink sziklagyepeiben, valamint domb- és síkvidékeken, lösz- és homoki gyepekben.
Pontus-pannóniai elterjedésű flóraelem. Országunkban ma még nem túlzottan ritka. Városunk határából - 1877-es dátummal - már MENYHÁRTH LÁSZLÓ is jelzi. Napjainkban is több populációja él a Vörösmalom- és a Juhász-völgyben, de a legszebb, országos viszonylatban is kimagasló egyedsűrűségű állománya az Ürge-mezőn van. Más értékes homokpusztai növény- és állatfajaink mellett e növény élőhelyének megvédése is célja a megalakulóban lévő Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzetnek.