Kicsiny, törékeny, ám nagyon jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető, hagymás növényünk. Az amarilliszfélék (AMARYLLIDACEAE) családjának tagja; bár ez - a szintén ide tartozó, közismert nárciszokat alapul véve - esetleg csak leveleik összehasonlításában látszik.

Felfedezője, WINTERL JAKAB (a budai egyetem első növénytan professzora), mint "Colchicum novum" (= új kikerics) közölte (1788); mivel azonban a kikericsekkel rokonságban nem áll, KITAIBEL PÁL-tól (1803-ban) megkapta máig is használatos tudományos nevét. Magyar neve arra utal, hogy virágai az őszi vetések idején jelennek meg.

Sárga, mindössze 4-8 cm magas virágai az ősz elején-közepén nyílnak. Az egyes virágok élettartama rövid. A lepel szálas, 3-5 mm széles cimpákra hasadó. A lepelcső rövid. Levelei egyes kikericsekhez hasonlóan - a következő év tavaszán nőnek. Ezek a rokon hóvirág (Galanthus nivalis) leveleihez hasonlók, de a számuk rendszerint négy. Gömbös-tojásdad, kb. 1 cm nagyságú toktermései szintén tavasszal fejlődnek.

Kelet-mediterrán flóraelem; nálunk éri el elterjedésének északi határát. Sziklafüves és pusztafüves lejtők, karszt-bokorerdők, lösz-pusztarétek és legelők virága.

Érdekessége, hogy nyílása csak megfelelő nyárvégi-őszi csapadék esetén figyelhető meg. Ennek elmaradásakor a föld alatt, felszíni virágzás nélkül is megtermékenyülhet. Ezzel is magyarázható, hogy a populációkban, az évjárattól függően nagyon változó a megfigyelhető virágzó egyedek száma. Ahol az egyik évben csak egy-két virágot találtunk, ott a következőben esetleg "sárgállik a rét". '

Hazánkban elsősorban a Dunántúli-középhegységben és a Tiszántúl déli részén fordul elő. A városhatárunkban lévő Vörösmalom-völgyben meglelt erőteljes állomány országosan is jelentős florisztikai felfedezés.